Dóczi-Horváth Bernadett vagyok, gyógypedagógus, logopédus. Az elmúlt években kisgyermekek beszédindításával, beszédfejlesztéssel foglalkozom elsősorban, ebben pedig a közösségi média felületeimen igyekszem segíteni a szülőket is.
Miért fontos, hogy figyeljünk a gyerek nonverbális jeleire is, ne csak a szavakra?
A gyerekek kommunikációja már jóval a beszéd megjelenése előtt elkezdődik nonverbális jelekkel (pl. szemkontaktus, mosoly, kar- és lábmozgások, gőgicsélés és gagyogás stb.), és kiemelten fontos, hogy ezekre figyeljünk és reagáljuk. Ha egy gyermek látja, hogy ez jó út a kapcsolódás felé, akkor sokkal gördülékenyebben fejlődhet tovább a kommunikáció, ezzel együtt pedig kicsivel később a beszéd is.
A beszédindításban egyébként fontos szempont, hogy természetes kommunikációs helyzeteket keressünk, és ha a gyermek nonverbális jelekkel kommunikál, akkor ezekből induljunk. Ez azért fontos, mert a beszéd egy nagyon fontos szociális készség, aminek elsődleges célja, hogy tudjunk kapcsolódni, ki tudjuk fejezni a gondolatainkat, érzéseinket és igényeinket.
Milyen jelekből vehetjük észre, hogy a gyerek fáradt, frusztrált vagy éppen örül valaminek?
A testbeszéd és az arckifejezések kódolása nagyon fontos, főleg, ha egy gyermek még nem tudja megfelelően kifejezni az érzéseit. Fáradtság esetén a figyelmi működés gyengül, kevesebb és rövidebb ideig tarthat a szemkontaktus, de egyértelmű jel lehet még az ásítás és szemdörzsölés, illetve a nyűgösség is. Frusztráció érzése esetén ellenállás, esetleg sírás, játékok dobálása, kiabálás is lehet, amit tapasztalunk – ez például nyelvi korlátok esetén gyakori, amikor a gondolatok kifejezésére a nonverbális jelek már nem elegendőek, de még akkor is, ha a beszédértés nehezített, és a gyermek a közösségben nem érti, mi zajlik körülötte. Ha egy gyermek örül, akkor pedig mosolyt, nevetés, esetleg ugrálást láthatunk és hallhatunk, illetve gyakori és fontos mérföldkő, ha az örömét meg is osztja velünk.
Milyen egyszerű otthoni játékok segíthetik a gyerek nonverbális kommunikációjának fejlődését?
A legegyszerűbb és legintenzívebben fejlesztő „játék”, ha mi magunk is gazdagon használunk gesztusokat, amikor gyerekekkel beszélünk. Ezek általában ösztönösen sokkal nagyobbak, túlzóbbak, mint mikor felnőttekkel beszélünk – hiszen a gyerekek beszédértése korlátozottabb, sokkal inkább támaszkodnak a nonverbális jelekre, így ezzel sokat segíthetünk nekik.
Ezen kívül hasznos játék lehet a tükörjáték, ahol egymás mozdulatait, arckifejezéseit kell utánozni – ehhez használhatunk érzelemkártyákat is, és ha az utánzás jól megy, találós kérdés formájában megkérdezhetjük, melyik kártyát utánozzuk az arckifejezésünkkel.
Mesekönyvben kereshetünk vidám, fáradt, meglepődött arcokat, beszélgethetünk arról, mi mikor szoktunk hasonlóan érezni.
De a legkorábban játszható ezek közül talán a kukucs-játék, ami fejleszti a közös figyelmet és segít fenntartani a szemkontaktust.
Hogyan erősíthetjük a kapcsolatot a gyerekkel a nonverbális jelek figyelésével?
Ha egy gyermek érzi, hogy szavak nélkül is megértjük őt, figyelünk rá, reagálunk a nonverbális jeleire, akkor a kapcsolódást sikeresnek érzi, ami biztonságérzetet nyújt. Jelzi számára, hogy érdemes az érzéseit, gondolatait kifejezni, mert ez fontos és érdekes másoknak. Ez nagyon fontos alapja a biztonságos kötődésnek is.
Mit tanulhat a gyerek a testbeszédből és a mimikából a szociális készségekről?
Ezek megfigyelése segít, hogy a gyermek empatikusabbá váljon, észrevegye a társai érzéseit, érzelmeit, és megfelelően tudjon reagálni rájuk. Ez nagyban segíti a beilleszkedést és a társas helyzetekben való eligazodást. A testbeszédből, mimikából sokszor előbb értünk meg egy-egy szituációt, mint a szavakból, de fontos látni azt is, hogy például egy beszélgetésbe mikor vághatunk közbe és mikor kell még várnunk. A nonverbális jelek megértése a magasabb nyelvi szintű megértésben is fontos szerepet játszik, sok félreértéstől megkímélhet minket például, ha megérthetjük az átvitt értelmeket és az iróniát.
