Pszichológusi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, rogersi, személyközpontú módszerspecifikus képzettségét a Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesületben szerezte. Jelenleg az Újbudai Pszichológiai Műhely vezetőjeként, mint pszichológus dolgozik, emellett az ELTE Pszichológiai Tanácsadás Tanszékének kötelékében Klinikai pszichológia és addiktológia szakirányon doktori címet szerzett. Decemberben a karácsonyi hangulatról, minőségi családi időről kérdeztük.
Az ünnepet sok család életében komoly előkészület előzi meg ajándékok, csomagolópapírok, élelmiszerek, ünnepi ruhadarabok beszerzése formájában, ami sokszor igencsak sok időt, energiát igényel, emellett pedig előfordul, hogy a karácsonyi hangulat varázslatos érzése várat magára. Mit gondolsz, hogyan lehet jobban jelen egy család, hogyan teheti félre az ünnepi “őrületet” és kapcsolódhatnak egymáshoz?
Úgy lehetünk jelen, ha a fogyasztói társadalom által elsődleges prioritásként kezelt sztereotipikus elemekre való koncentrációt csökkentjük. A csomagolópapír, az étel, a ruhák, de még az ajándék is csupán sztereotipikus elemei az ünnepnek, nem feltételei. Valamit valamiért: aki még az utólsó napoban is a plázát járja, az egyrészt az ingertúlterhelődéstől másrészt a ráfordított időtől kevésbé lesz jelen, vagy stresszesebben lehet jelen. Lazítsunk tehát a szterotipikus kontextuális elemeken és töltsük fel belülről az ünnepet, ne külsőleg.
Mit gondolsz a karácsonyi ajándékozás hagyományáról? Jó dolog, hogy a gyerekek kedvéért “valaki más” hozza az ajándékokat és becsempészi a fa alá? Kamaszkorban mennyire viselheti ez meg a cseperedő gyerekeket, amikor lassan kiderül, hogy ez csupán játék? Vagy talán itt az ideje változtatni ezen a hagyományon?
A gyerekekre a mágikus gondolkodás jellemző, a realitás és a fantázia közötti határ sokkal vékonyabb, mint a felnőtteknél. Általában úgy szeretik a misztikumot, ahogyan a meséket is. Az, hogy később csökken a misztikum, természetes. Problémássá akkor szokott válni, ha esetleg a gyermeket verbális bullying éri, hogy ő olyan kis naív, hogy még azt hiszi hogy van és a felsőbb évesek elmondják neki, hogy nincs. Abban, hogy szülőként mikor és hogyan beszélünk velük erről, egyénileg meghatározó, hogy a gyermek bölcsődéje, óvodája, iskolája egyrészt makrokörnyezetileg hogyan, másrészt a családi mikrokörnyezet milyen személyes hagyományok szerint ünnepel.
Sokan ebben az időszakban nehezen találják a kapcsolatot egymással, a minőségi, együtt töltött időt egyre nehezebben valósítják meg. Van-e javaslatod, milyen aktivitással, közös programmal kerülhetnek közelebb egymáshoz a családtagok, hogyan tölthetnek együtt minőségi időt?
Ennek oka az ünnepi szétaprózódás. A karácsony a “kell”-eken keresztül sok megfelelési kényszert hív. Kötelező látogatások, kötelező utazgatások, kötelező vendégvárás, takarítás, főzés, óriási anyagi terhet jelentő ajándékok. Frusztráltan érkezünk az ünnepre. Ha ezeken a “kell”-eken lazítunk, akkor több esélyünk van minőségi időre. Hiszen az ajándék fogalma relatív. A figyelmem, a gondoskodásom, a minőségi jelenlétem is mind ajándék. Akkor is, ha nem lehet becsomagolni.
A karácsonyban és az ünneplésben sokszor vannak kötelező körök, amiket sokan kényszerként élnek meg: kényszerű rokonlátogatások vagy olyan hagyományok követése, amelyeket már nem érzünk magunkénak – talán sosem éreztük annak. Hogyan érdemes ezt kezelni?
Attól, hogy hogy “illik”, attól még senki nem lett boldog. Úgy érdemes kezelni, hogy újrakeretezzük az ünnepet és az ünneplésünket. Ahogyan ez az esküvők kapcsán már látjuk, hogy történik. Már sokan nem tartják a kötelező templomi kört, kihívnak külön szertartásvezetőt, aki a pár szája íze szerint, szavai szerint vezet egy egyedi, személyre szabott, intimebb szertartást, amit a klasszikus formák már kevésbé tudnak biztosítani.
Sok pár (gyerekekkel vagy anélkül) már nem ad egymásnak karácsonyi ajándékot, mondván már mindenük megvan. Mi erről a véleményed? Mennyire szóljon a karácsonyi ajándék a figyelmességről és mennyire a hasznos ajándékokról? Egyáltalán számít, ha adunk egymásnak ajándékot?
Ha ez a közös konszenzus egy pár között, akkor az teljesen rendben van. De ahogyan említettem, magunkat, a figyelmünket és a közös időt is adhatjuk dedikáltan ajándékba. Nem kell feltétlen materiális ajándékra költeni. Egyébként ebben az időszakban rengeteg küszöb alatti ingerléssel próbálnak a tudattalanunkra hatni, hogy minél többet költsünk és vásároljunk. Elhatározhatjuk, hogy közösen kipróbáljuk, hogy milyen az, ha tudatosan kevesebbet vásárolunk és fogyasztunk az ünnepi időszakban.
