A BagolyFióka kiadványok 2017 óta segítik az iskolára készülő gyerekeket és szüleiket. Megálmodójuk, Jánossy-Kármán Mónika alkotja a kreatív feladatokat, munkáját óvodapedagógusok – Szám Gabriella és Horváth Balázsné – szakmai tapasztalata és Mosolygó-Marján Erzsébet korrektor munkája egészíti ki. A BagolyFióka-sorozat célja, hogy játékos feladatokkal támogassa a kicsik fejlődését, és segítséget adjon a szülőknek ebben az izgalmakkal teli átmenetben. Erről beszélgettünk a sorozat alkotójával, Jánossy-Kármán Mónikával.
- Mit jelent pontosan az iskolaérettség, és milyen fő területeken érdemes figyelni a gyermek fejlődését az óvoda utolsó évében?
Ha egyszerűen szeretnék fogalmazni, az iskolaérettség nem egyetlen képességet jelent, hanem sok apró terület összhangját. Akkor mondjuk egy gyermekről, hogy iskolaérett, amikor vágyik az iskolára, és képes megfelelni annak a testi, szociális, pszichés és érzelmi követelményrendszernek, amit az iskola támaszt.
Ez tehát nem csak arról szól, hogy felismeri a betűket és számokat. Fontos, hogy tudjon huzamosabb ideig figyelni, feladatban maradni, önállóan öltözni, enni, pakolni, és legyen kellő állóképessége.
A szülők számára intő jel lehet, ha a gyermek nem szívesen játszik szabályjátékot, nehezen várja ki a sorát, nem viseli jól a kudarcot, vagy nagyon ragaszkodik kizárólag a szülő társaságához. Érdemes odafigyelni arra is, hogy szereti-e a feladathelyzeteket, képes-e egyedül befejezni valamit, illetve, hogy a mindennapi öngondoskodás mennyire megy neki.
Az óvoda utolsó évében érdemes mindezeket játékosan támogatni – mesékkel, közös beszélgetésekkel, mozgásos és alkotótevékenységekkel.
Az iskolaérettség tehát nem egy vizsgaeredmény, hanem egy belső állapot. Talán jobb is lenne az „iskolára való alkalmasság” kifejezést használni – hiszen a cél, hogy szeptemberben motivált, kíváncsi és magabiztos gyerekek üljenek be az iskolapadba.
- Hogyan segítheti a BagolyFióka-sorozat, hogy a gyerekek játékos formában készüljenek fel az iskolára?
A BagolyFióka kiadványokban nem száraz feladatlapok vannak. A gyerekek játék közben tanulnak: színeznek, rejtvényeket oldanak meg, útvesztőkön vezetnek végig kedves figurákat. Eközben észrevétlenül fejlődik a figyelmük, logikájuk, kézügyességük és szókincsük.
Mindig van egy központi téma – legyen az évszak, ünnep vagy éppen az állatvilág –, amely köré csoportosulnak a feladatok. Arra is ügyelünk, hogy ezek beszélgetésre, közös gondolkodásra ösztönözzenek.
Sokszor becsempésszük a mozgást, a zenét vagy a mindennapi tapasztalatokat is, hogy a gyerekek élményként, ne pedig kötelezettségként éljék meg a tanulást.
- Milyen közös játékok, feladatok vagy tevékenységek során tudja a szülő megfigyelni, hogy gyermeke készen áll-e az iskolai kihívásokra?
A jó hír az, hogy szinte minden közös tevékenység ad visszajelzést a gyermek fejlettségéről. Higgyük el bátran, hogy a legnagyobb fejlesztő erő a közösen töltött időben, játékban rejlik! Sétáljunk, mozogjunk és játszóterezzünk sokat! Vonjuk be gyermekünket a mindennapi rutinba, akár háztartási feladatokba!
- A társasjátékok (memória, dobj-lépj, stratégiai játékok) remekül mutatják a szabálytartást, a figyelmet és a türelmet.
- A közös meseolvasás nemcsak a szókincset gazdagítja, hanem jó alkalom a beszélgetésre is.
- A kézműveskedés, gyurmázás, építőkocka vagy puzzle segítik a koncentrációt és a kitartást.
- A mozgásos játékok – biciklizés, ugróiskola, labdázás – egyszerre erősítik a testet és az önbizalmat.
- És ne feledkezzünk meg a mindennapi rutinról sem: az öltözködés, pakolás, kisebb házimunkák mind-mind önállóságra nevelnek.
A legfontosabb: legyünk jelen, beszélgessünk sokat a gyerekkel, és adjunk neki teret az önállósodásra.
- Miért fontos, hogy az iskolakezdés ne csak tudásban, hanem érzelmileg és szociálisan is zökkenőmentes legyen?
Az iskola nem csupán a tudásról szól. Az érzelmi stabilitás és a megfelelő szociális érettség teremti meg a tanulás, a befogadás alapját. Egy gyerek akkor érzi jól magát, ha biztonságban van: van önbizalma, barátokat talál, tud alkalmazkodni a szabályokhoz és kezelni a konfliktusokat.
Ha nincs meg a belső biztonságérzete, ha fél az új helyzettől vagy nehezen illeszkedik be, akkor a tanulás is nehezebb lesz számára. Az érzelmi stabilitás és a jó társas kapcsolatok adják azt az alapot, amire a tudás épülhet. Egy magabiztos, kíváncsi és nyitott kisgyerek sokkal könnyebben veszi az akadályokat az iskolában.
- A BagolyFióka feladatlapjai hogyan ötvözik a kreativitást, a tanulást és a közös időtöltést?
Vegyünk például egy állatos labirintust. A gyereknek végig kell vezetnie a figurát az úton – közben fejlődik a logikus gondolkodása, a térbeli tájékozódása, a kézügyessége. Ha aztán kiszínezi a képet, máris teret kap a kreativitás. A feladatok változatossága egyre nehezedő formában állítja kihívás elé a gyermeket. A szülő eközben ott ülhet mellette, bátorít, beszélgetnek a képről, közösen örülnek a sikernek. A kezdeti közös gondolkodás és megoldáskeresés, beszélgetés a feladatokról mélyíti a szülő-gyermek kapcsolatot.
Így a tanulás élménnyé, közös kalanddá válik.
Záró gondolat
Az iskolaérettség nemcsak arról szól, hogy a gyerek tud-e számolni vagy felismeri-e a betűket. Sokkal inkább egy összhang: testi erőnlét, érzelmi biztonság, szociális ügyesség és értelmi kíváncsiság találkozása. A BagolyFióka-sorozat abban segít, hogy ez az út ne stressz legyen, hanem közös, örömteli felfedezés. Hiszen minden közösen megoldott feladat egy apró lépéssel közelebb viszi a gyereket ahhoz, hogy szeptemberben bátran, mosolyogva üljön be az iskolapadba.
