Dr. Zólyomi Tímea

1.) A közelgő beiskolázás kapcsán milyen jótanácsokkal tudna szolgálni a szülőknek, mire érdemes odafigyelni már esetleg a nyár folyamán? Sok szülő aggódik ebben az időszakban, hogy a megfelelő helyen tud-e majd ülni a gyermeke az iskolában, jól fog-e látni esetleg egy hátsó padsorból is?

A nyár végi hetek nemcsak a tanszerek és az iskolatáska megvásárlásáról szólnak, hanem arról is, hogy a gyerekeket felkészítsük az előttük álló hónapokra – testileg, lelkileg, és a látásuk szempontjából is. Az iskolában a gyermekek szeme különösen nagy igénybevételnek van kitéve: a tábláról való másolás, az apró betűk olvasása, a számítógépes feladatok mind éleslátást, jó fókuszálást és megfelelő szemizom-működést kívánnak. Nem véletlen, hogy a szülők sokszor aggódnak, vajon a gyermekük jól lát-e majd a hátsó padsorból, vagy nem fog-e túl hamar elfáradni a szeme a tanórák során.

Éppen ezért azt javaslom, hogy még a tanévkezdés előtt, lehetőleg a nyári szünetben vigyük el a gyermeket szemészeti szűrésre. Ez különösen fontos, ha a családban előfordult rövidlátás, ha kicsi korábban kancsalított vagy hunyorgott, illetve, ha már visel szemüveget. A vizsgálat során nemcsak a dioptriát pontosítjuk, hanem ellenőrizzük a szemizmok működését és a fókuszálási képességet is. Ha szemüvegre van szükség, célszerű, hogy a gyerek még a szünetben megszokja, így az iskola már nem jelent plusz kihívást.

A gyermekek szemének egészsége megőrzése érdekében a nyár ne csak a pihenésről szóljon: a szabadtéri játék, a természetes fényben végzett mozgás kulcsfontosságú a szemfejlődés szempontjából, és segít megelőzni a rövidlátás fokozódását is.

2.) Általánosságban véve milyen intő jelekre kell odafigyelnie egy szülőnek, ha a gyermeke látásáról van szó, mikor érdemes először felkeresni a szemészorvost?

A látásproblémák sokszor alattomosan jelentkeznek, hiszen a gyerekek ritkán tudják megfogalmazni, ha homályosan látnak vagy elfárad a szemük. Ezért akkor is érdemes megelőző szemészeti vizsgálatra vinni őket, ha nem tűnik fel különösebb probléma. Az első ellenőrzést javasolt már 1–2 éves korban elvégezni, majd óvodakezdés és az iskolába lépés előtt is megismételni, hogy kiszűrjük azokat az eltéréseket – például a tompalátást vagy a kancsalságot –, amelyek kizárólag korai életkorban kezelhetők hatékonyan.

Ha a szülő azt veszi észre, hogy a gyermek gyakran hunyorog, ferdén tartja a fejét, közel hajol az olvasnivalóhoz, rendszeresen dörzsöli a szemét, vagy fejfájásra, fáradtságra panaszkodik, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Ugyanez igaz akkor is, ha a gyermek nehezen koncentrál vagy kancsalítani kezd. Ezek a tünetek rövidlátásra, távollátásra, asztigmiára vagy tompalátásra utalhatnak, és ha időben felismerjük őket, a kezelés sokkal eredményesebb, különösen 6–8 éves kor előtt.

3.) A sok hunyorgás, egyéb arcmimika valóban utalhatnak a látással kapcsolatos problémákra?

A hunyorgás és a szemöldökráncolás gyakran a szem erőlködésének jele: a gyermek így próbálja kiélesíteni a látványt, ha nehézségei vannak a fókuszálással. Ez leggyakrabban rövid- vagy távollátás, esetleg asztigmia következménye, de előfordulhat az is, hogy fáradtság, szemszárazság vagy allergia áll a háttérben.

Ha azonban a hunyorgás, pislogás és a különféle arcmimikák rendszeresen visszatérnek, különösen, ha fejfájás vagy koncentrációs nehézség is társul hozzájuk, mindenképpen ajánlott szemészeti vizsgálat. Így időben kiderülhet, ha korrekcióra van szükség, és megelőzhetjük a szem folyamatos erőlködéséből adódó kellemetlenségeket.

4.) Mi a véleménye az okoseszközök és a látás összefüggéséről, mi az, amit szülőként tehetünk az okostelefon, tablet, monitor vagy a tévé képernyője kapcsán, ha már teljesen kizárni nem tudjuk az életünkből?

A mai világban teljesen elzárni a gyerekeket a digitális eszközöktől szinte lehetetlen, és nem is feltétlenül szükséges. A probléma nem magukban a képernyőkben rejlik, hanem abban, hogy a hosszan tartó, közelre történő fókuszálás, a kevés pislogás és a szabadban töltött idő hiánya együtt fokozza a rövidlátás kialakulásának kockázatát.

Ezért inkább arra érdemes törekedni, hogy egyensúlyt teremtsünk a képernyő és a szabadtéri tevékenységek között. Ha tehetjük, vigyük ki a gyerekeket naponta legalább egy-két órára a szabad levegőre, ahol természetes fényben, mozgás közben pihentethetik a szemüket. Ha képernyő előtt ülnek, jó, ha megtanulják a 20-20-20 szabályt: minden húsz perc után húsz másodpercig nézzenek el egy távolabbi, kb. 6 méterre (20 lábra) lévő pontra – például kinézhetnek az ablakon, és megfigyelhetik a fák lombját vagy egy messzebb lévő tárgyat. Ez segíti a szemizmok ellazulását, és csökkenti a fáradtságot.

Az is lényeges, hogy a képernyőhasználat során megfelelő legyen a megvilágítás és a testtartás, hiszen így a szem és a gerinc is kevésbé terhelődik. A képernyőidőt pedig az életkornak megfelelően célszerű szabályozni: óvodáskorban napi egy óránál, iskoláskorban két óránál több ne legyen, kivéve, ha a tanuláshoz elengedhetetlen.

5.) Mi a javaslata, véleménye az esti meseolvasással kapcsolatban, érdemes kislámpa fényénél olvasni, vagy erősebb fényt használjunk?

Az esti mese sok család életében az egyik legszebb közös pillanat. Ilyenkor a szülő és a gyermek is ellazul, megnyugszik, és a közös olvasás meghitt élménnyé válik. A hangulatos, halvány fényű kislámpa kétségtelenül otthonos légkört teremt, de sajnos a szem számára nem nyújt elegendő világítást. Ilyenkor a gyermek szeme folyamatosan erőlködik, hogy élesen lásson, ami fáradtsághoz és akár fejfájáshoz is vezethet.

Az olvasás közben ezért mindig célszerű olyan lámpát használni, amely oldalról, meleg fehér fénnyel világítja meg a könyvet. Nem kell, hogy vakító legyen, de elegendő fényt kell adnia ahhoz, hogy a betűk tisztán látszódjanak. Ha ragaszkodunk a kislámpás hangulathoz, jó megoldás lehet egy állítható fényerejű lámpa, amely a mese elején erősebb fényt ad, a végén viszont lejjebb vehetjük, hogy a gyermek könnyebben ellazuljon és álomba merüljön. Így az esti mese egyszerre marad pihentető a léleknek és kímélő a szemnek.