TSMT terapeuta, mozgásfejlesztő szakember, kisgyermeknevelő, vívó edző és két kisfiú anyukája.
17 éven át válogatott vívóként napi több órás edzésekkel teltek a napjaim, tudom, hogy a sport mennyi mindenre megtanít, és hogy a rendszeres mozgás mennyit adott az életemhez. Ezt szeretném a szülőknek átadni, a gyerekekkel már minél kisebb korban megszerettetni a mozgást, hogy kialakuljon az igényük rá, mert a mozgás mindennek az alapja.
Az ünnepek után sok gyerek fáradtabb, lelassult. Miért fontos ilyenkor a mozgás?
Az ünnepek után a gyerekek idegrendszere gyakran túlterhelt és mozgásos levezetésben hiányos állapotban van. Túlterhelt, mert több az inger (fények, zajok, emberek), felborult a napirend (későbbi alvás/kimarad a délutáni alvás, rendszertelen étkezés). Mozgásos levezetésben hiányos állapot, mert kevesebb a szabad, nagy mozgás, főleg a kinti, és kevesebb a levegőzés is. Az idegrendszer pedig egy kicsit megborul ilyenkor, ezért kulcsfontosságú a mozgás, ami pont ezt a feldolgozást segíti. A mozgás csökkenti a stresszhormonokat (kortizol) és növeli a jóllétet adó neurotranszmittereket (dopamin, szerotonin), segít visszahozni az idegrendszert egy kiegyensúlyozottabb állapotba. Ezért van az, hogy mozgás után a gyerekek nyugodtabbak, együttműködőbbek és kevésbé ingerlékenyek. Már az is sokat számít, ha otthon tornázunk egy kicsit: egy kis ugrálás, mászás, futás, otthoni akadálypálya, ha pedig van hinta, az szuper! Ha figyelünk rá, hogy ezt a szabadban tegyük és meglegyen a napi 2x 1-1,5 óra levegőzés, hamarosan visszakapjuk a nyugodtabb hétköznapokat.
Sok szülő úgy érzi, télen nehéz eleget mozogni. Milyen egyszerű, otthoni mozgásos játékokat ajánlasz januárra?
Egyszerű eszközökkel sok játék, közös idő, és mellette a gyerek is fejlődik. Szívügyem, hogy a szülőket segítsem ebben, a honlapomon elérhetőek az otthoni játékos fejlesztő kurzusaim. Pár konkrét tipp:
Feszítsünk ki egy hosszú spárgát pókhálószerűen a lakásban. A feladat, hogy ezen kell átkelni, átvinni rajta valamit, pl. fűzzünk rá egy wc papír gurigát, és húzzuk végig rajta. Remekül átmozgat, fejleszti a testtudatot, egyensúlyt, a logikus gondolkodást.
Partvisnyelet fog a szülő, és át kell felette ugrani. Egyre magasabbra emeljük, majd ha már túl magas az átugráshoz, akkor át kell bújni alatta. Ezután lehet ugyanezt mozgatni jobbra-balra, fel-le. Nagyon jól fejleszti a dinamikus egyensúlyt, szem-láb koordinációt, ritmus érzéket, erősíti az izmokat.
Tegyük az étkező székeket egymás mellé szorosan, a gyerek bújjon át alattuk, másszon át rajtuk. Gurítson labdát alatta és másszon utána, aztán mehet vissza tolatva. Helyezzük a székeket egy kicsit távolabb egymástól, szlalomozzunk közöttük, egyiken átbújás, másikon átmászás a játék. A variációk végtelenek, a gyerekek pedig nagyon kreatívak! Ennek a feladatnak is remek fejlesztő hatásai vannak.
A gyerekek szemével mi a különbség a kötelező és a játékos mozgás között?
Ha valamit csinálni kell, az sok gyerek fejében kötelező feladatként jelenik meg, és lehet bármilyen jó egy program, pont ezzel vesszük el az élményt! A gyerek azt érzi, hogy feladathelyzetben van, a felnőtt irányítja, javítja, van jó és rossz megoldás, megjelenik a siker és a kudarc lehetősége. Egy ilyen helyzetben sokkal jobban figyel egy gyerek, szabályozza magát, ami jóval fárasztóbb számára, így abbahagyni is előbb szeretné az adott tevékenységet. Egy „kell helyzet” mindig feszültséggel, stresszel jár, így biztos a kortizol termelődése is.
Ezzel szemben a játékos mozgás belső indíttatásból történik. Nincs teljesítményhez kötve, nem kell senkinek megfelelni, lehet köré történetet kitalálni, szárnyal a képzelet, a kreativitás. A nagy játékban pedig a mozgás észrevétlenül történik, és sokszor észre sem veszik, hogy elfáradtak. Öröm, élmény, jókedv, és áradnak szét a boldogsághormonok a testben! Fontos a szülői kommunikáció, a feladatok körítése. A „Gyere, tornázni kell, hogy ügyesebb legyél!” helyett mennyivel jobban hozzák meg a kedvet a „Játsszunk ninjásat!” vagy a „Jön a lávafutás! Most ugorjuk át! Nézd egy szikla! Bújj az asztal alá!” mondatok!
Mennyi mozgás elég egy nap egy kisgyereknek, és hogyan fér ez bele a hétköznapokba?
Fontos tisztázni, hogy mozgás alatt nem csak sportedzésre vagy -foglalkozásra kell gondolni, hanem a mindennapi természetes mozgásra is. Ovis (3-6 éves) korosztály számára legalább 3 óra mozgás szükséges naponta, amiben legyen aktív, intenzívebb rész is, mint a futás, ugrálás, mászás, biciklizés, amitől emelkedik a pulzus. A többi szabad mozgás a sétálás, mászkálás, udvarozás, játék, nem egyszerre, hanem több részletben, ahogy a napirend engedi. Szerencsére ovisoknál, hiába jön a nyakunkra a digitális világ és sok kütyü, még a mozgásé a főszerep.
A kisiskolásoknál (6-10 évesek) ez sajnos már másképp van. Itt egyre tudatosabban kell figyelni, hogy 60 perc aktív mozgás naponta legalább meglegyen. Nagyon jó lehetőséget adnak az iskolában található sportszakkörök, ahova barátokkal együtt lehet menni. Ennek a korosztálynak ez nagyon motiváló. Annak, akinek nincs szüksége plusz motivációra, szívesen jár iskola után egyesületi edzésre. Ennél a korosztálynál a szülőnek nagyon határozottnak kell lenni a mozgással kapcsolatban, mert gyorsan beszippantja a gyerekeket a kütyüzés, és képesek az egész napos iskola után 3-5 órát is ülve tölteni. Ha a család kevésbé sport beállítottságú, akkor egy közös séta délután mindenkinek jó program lehet.
Hogyan támogatja a közös mozgás a gyerek hangulatát és figyelmét?
A hosszú szünet után nehéz a visszaállás a napirendre, az ünnepek adta szabad időszak után ismét jönnek az elvárások, amiknek meg kell felelni, és ez feszültséget okozhat. Emellett télen kevesebb a szabadban a lehetőség a mozgásra. A közös mozgás a gyerekek számára a kapcsolódás és a figyelem miatt hívogató. Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor ne javítsunk, ne akarjuk görcsösen tanítani a gyerekeket, az öröm miatt legyünk együtt, ebből fognak töltekezni. A közös mozgással csökken a belső feszültség, a sok energiát le lehet vezetni, boldogsághormon termelődik, az idegrendszer megnyugszik. Ez pedig a figyelem és a hangulat javulását eredményezi. Sokszor javaslom a szülőknek, hogy bármilyen sok is a házi, a tanulnivaló, legyen meg az iskola utáni mozgás. Ha megvan a mozgás, egy koncentráltabb és jobb kedvű gyereknek sokkal könnyebben és gyorsabban megy majd a tanulás.
Mit üzensz azoknak a szülőknek, akik attól tartanak, hogy nem elég ügyesek a mozgásos játékokhoz?
Nem az számít, hogy ügyes vagy-e, hanem az, hogy jelen vagy! Hogy rá figyelsz. Hogy elengeded magad. Itt nem egy tanár kell, hanem anya, apa, aki elfogadó, aki szintén hibázik, aki tud nevetni saját magán. Egy gyerek nem azt nézi, milyen technikával dobsz, emeled-e a térded futás közben – azt látja, hogy anya, apa játszik vele, vicceskedik, hogy a közös mozgás lehetőség az élmények és emlékek gyűjtésére.
